HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek: 2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek: 2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:
 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

 

 

Minden hónap 25-én

A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.

A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?

A világ szeme nem lát messzebb, mint a földi élet, ahogy az én szemem sem lát messzebb a falnál, amikor be van zárva a templomajtó. A keresztény szeme azonban ellát egész az örökkévalóság mélyéig.

Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!

Amikor magas személynek akarunk valamit adni, olyan által küldjük, akit szeret, hogy így kedvesebb legyen az ajándék. Imádságunknak is egészen különös érdeme van, ha a Szent Szűz mutatja be, mert ő az egyetlen teremtmény, aki sosem bántotta meg Istent.

Három eszköz létezik a tisztaság megőrzésére: Isten jelenlétének gyakorlata, az ima és a szentségek. Segít még a jó könyv olvasása is, mert ez táplálja a lelket.

Hogy Isten szeretete valódi-e bennünk, azt az Ő kedvéért végrehajtott tettekből lehet megismerni.

Isten Teste és Vére a lélek tápláléka. Ó, szépséges táplálék! A lélek csak Istennel tud táplálkozni! Neki semmi sem elég, csak az Isten! Csak Isten tudja betölteni! Csak Isten képes csillapítani az éhségét. Neki föltétlenül Isten kell!

Mi panaszolni valónk van? A szegény hitetlenek, akiknek nincs meg az a boldogságuk, hogy ismernék a jó Istent és az ő végtelen kedvességét, ugyanazt szenvedik, amit mi, de nincs meg ugyanaz a vigasztalásuk.

Mily szép a halál annak, aki a kereszten élt!

Mit tesz Krisztus Urunk szeretetének szentségében, az Eucharisztiában? Fogságba juttatta Szívét, hogy bennünket szeressen; gyöngédség és irgalom árad belőle, hogy lemossa a világ bűneit.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A betegekről, a szenvedőkről, a szegényekről és a kifosztottakról való közös gondolkodásban megnyilvánuló „tettek ökumenizmusa” az ökumenizmus legfontosabb és egyben – amint ezt a tapasztalat is bizonyítja – a legkevesebb problémát felvető útja.

A bölcsesség lehetővé teszi az ember számára, hogy a dolgok fölött álljon, anélkül azonban, hogy megvetné azokat; megadja, hogy a világot Isten szemével láthassuk – de az Ő szívével is egyúttal! Megtanít „igent” mondani Istennek, igent mondani korlátozottságainkra is, múltunkra is – számos csalódásunkkal, mulasztásainkkal és bűneinkkel együtt.

A hitoktatás az Egyház küldetésének abszolút elsőrangú feladata. Az Egyház szentelje energiái legjavát a hitoktatás ügyének!

A történelem jelen szakaszában, amikor a családra rengeteg torzító és megsemmisítő erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a családok állapotával, sürgős és égető feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; védelmezve e terv eredeti gazdagságát és emberi, illetve keresztény fejlődését.

Az angyali üdvözlet az ember és a világ történetében Isten legnagyobb „művének” kezdetét jelenti. Ebben az üdvözlésben a Megváltás távlatai tárulnak fel közelről. Nincs ezért semmi különös abban, hogy Mária – a köszöntés szavait hallva – „zavarba jött”. Az Élő Isten közelsége mindig szent félelmet vált ki az emberből. Nincs semmi különös abban sem, hogy gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az arkangyal szavai egy végtelen Isteni Misztériumot tártak fel előtte. Mi több, őt magát is bevonták e Misztériumba. Ezt a Misztériumot nem lehet „tudomásul venni”. Gondolkodni kell rajta. Szüntelenül, mind mélyebbre hatolva értelmébe. Olyan Misztérium ez, amely képes kitölteni nemcsak egész életünket, de az örökkévalóságot is.

Az életszentségre szóló hívást csak az imádás csöndjében lehet meghallani, és csak Isten végtelen transzcendenciája tudja kibontakoztatni.

Az elsődleges és alapvető kulturális érték kétségkívül maga a lelkileg érett – vagyis a teljes körű nevelésben részesült – ember, aki maga is képes nevelni önmagát és másokat.

Az erkölcsi rossz az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.

Ó, Urunk, aki föltámadtál és élsz, te vagy az Egyház és az emberiség mindig új reménye, te vagy az ember és a történelem egyetlen és igaz reménye; te vagy „köztünk a dicsőség reménye” (Kol 1,27) már ebben az életben és a halálon túl. Benned és Veled el tudunk jutni az igazságra, értelme van a létünknek, lehetséges a közösség, gazdagsággá válhat a különbözőség. Az Ország hatalma már működik a történelemben és segíti az ember városának építését, a szeretet örök értéket ad az emberiség erőfeszítéseinek, a fájdalom üdvözítővé válhat, az élet le fogja győzni a halált, a teremtés részesedni fog Isten fiainak dicsőségében.

„Testvéri közösségben”élni, annyit jelent, hogy mindnyájan „egy szív, egy lélek” legyenek (Apcsel 4,32), és így minden vonatkozásban közösséget alkossanak: emberiekben, lelkiekben és anyagiakban. A valóban keresztény közösség azon fáradozik, hogy anyagi javaikat is megosszák egymással, hogy senki szükséget ne szenvedjen, és mindenki „szükséglete szerint” részesüljön a javakból.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A betlehemi gyermek a szabadság és a szegénység örömét tanítja nekünk. A Jóhír érkezett meg vele, és ha igazán fölkészültünk eljövetelére, bizonnyal megértjük majd örömhírét. Amikor a jászolra, a szalmára, az állatokra, a pásztorokra nézünk, akkor felfogjuk szeretetét, megértjük, hogy mennyire szeretett bennünket. Amikor az Élet Kenyerében szemléljük Őt, akkor megértjük, hogy mennyire szeret ma is. Minden pillanatban rendelkezésére kell állnunk, hogy képesek legyünk befogadni a Jóhírt, amelyet Ő hozott el nekünk. A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk.

A lélek buzgósága az Isten iránt érzett hiteles szerelem hatása és próbája. Nem tehetünk mást, mint elégni a vágyban, hogy jót tehessünk a lelkeknek. Ez volt Jézus legnagyobb és leghőbb vágya is. A szerelem próbája ezért a buzgóság; a buzgóság próbája pedig az Istennek való önátadás.A szerető gondoskodás a hiteles szellemi élet kezdetét jelenti. Ha megtanuljátok a gyöngédség művészetét, mindinkább hasonlatosak lesztek Krisztushoz, mert az Ő szíve szelíd volt, és mindig figyelt mások szükségleteire.

Az elkövetett hibát Isten irgalma eltörli és megbocsátja. Járuljatok oltárához tiszta szívvel, próbáljatok meg minél inkább egyedül Istennel lenni, hogy meghallhassátok, amikor szívetek csendjében beszél.

Együttérzésünkkel és jelenlétünkkel Krisztus jelenlétét sugározzuk.

Hűségesek legyetek az apró dolgokban, mert ebben lakozik a ti erőtök. Istenünk előtt semmi sem kicsiny, mert Ő olyan nagy, és mi olyan kicsinyek vagyunk. Éppen ezért bízza ránk ezeket az apró dolgokat, hogy megmutathassuk iránta érzett szeretetünket. Általa minden naggyá válik. Ő kicsiny dolgot nem cselekedhet. Isten dolgai mindig határtalanok. Igen. Hűségesen végezzétek a szeretet apró gyakorlatait, amelyek életszentséggé épülnek bennetek, és Krisztushoz tesznek titeket hasonlatossá.

Legyünk szőlővesszők a Jézus-szőlőtőn! Így szilárd elhatározással, nagyobb szeretettel és alázattal fogjuk szeretni és szolgálni egymást, és valami szépet adunk Istennek. Biztos vagyok benne, hogy összetartozó szeretetteljes szív vagytok, és így teljesítitek Teréz Anya kívánságát és betöltitek reménykedését, hogy együtt növekedjetek a szentségben, egymás és a szegények iránti szeretetben.

Nem lehetünk alázatosak, ha nem imádkozunk. Jézustól kell kérnünk az alázat ajándékát, hogy imáink gyümölcseként megkapjuk tőle. Imádkozzunk, hogy mindannyian jobban megérthessük Őt.

Próbáljuk meg mindig, minden pillanatban jobbá tenni imáinkat. A kudarcok és csalatkozások abból is erednek, hogy elhanyagoltuk az imádságot. Az imádság a szellemi és lelki élet tápláléka. Ha elhanyagoljuk, a szellemi és lelki élet elsorvad és meghal. Kérjük a Szűzanyát, hogy tanítson meg minket imádkozni, ahogyan Jézust tanította Názáretben.

Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Istennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeretjük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt.”

„Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másokét is.” (Fil 2,2-4) Eme egység nélkül a család szellem nehezen maradhatna fenn.

„Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr veled van” (Lk 1,28). Amikor a Szűzanya meghallotta az angyalt, felkavarta a megszólítás. Arra gondolt, miféle üdvözlet lehet ez. Bár minden bűntől mentes és tökéletes volt, Mária mégis zavarba jött és csodálkozott. A Szűzanya nem szobor volt, emberi érzelmek nélkül, hanem olyan, mint te vagy én. És az angyal azt mondta: „Ne félj, Mária, Istennél semmi sem lehetetlen…” és azt is:”Jézusnak fogod hívni.” És Mária válaszolt: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint” (vö. LK 1,26-38).


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 24-én

 

217a_hit_remeny_530.jpg

A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.

A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.

A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.

A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.

Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.

Amikor kísértésben vagytok, ajánljátok fel a küzdelem érdemét a jó Istennek az ellentétes erény elnyerésére. A kevélység kísértését ajánljátok föl az alázatosságért, az illetlen gondolatok leküzdését a tisztaságért, a felebaráti szeretet ellen támadó kísértéseket a szeretetért.

Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”

Gyermekeim, amikor a templomba léptek, és keresztet akartok vetni a szenteltvízzel, figyeljetek az oltárszekrényre: Krisztus Urunk félig kinyitja, hogy ugyanabban a pillanatban megáldjon titeket…

Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.

Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.

Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A dolgok legmélyén a kultúra mély válsága húzódik meg, amely megkérdőjelezi a tudás és az etika alapjait, s egyre nehezebbé teszi az ember megértését, valamint kötelességeinek és jogainak világos felismerését.

Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy „Ne féljetek!”, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert.” Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásnak ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félni lehetne vagy kellene.

Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját életének értelmét.

Az időskor mintegy az élet megkoronázása. A betakarítások ideje. Ilyenkor aratjuk le, gyűjtjük össze mindazt, amit megtanultunk, átéltünk, és azt is, amit átszenvedtünk és kibírtunk. Mint egy nagy szimfónia utolsó tételében, fenséges összhangban egyszerre csendül fel életünk minden nagy témája. Ebből az összhangból fakad az időskor bölcsessége.

Az ima az Isteni kegyelemmel való együttműködés első és alapvető feltétele. Imádkozni kell az Isteni kegyelemért, és imádkozni kell azért is, hogy ezzel a kegyelemmel együttműködjünk. Ez adja a keresztény belső életének tulajdonképpeni ritmusát, Amikor az Úrangyalát imádkozzuk, arról a pillanatról elmélkedünk, amikor az ember történetében legmagasabb fokon valósult meg az Isteni kegyelemmel való együttműködés.

Európa mai kulturális és vallás helyzete olyan missziós és keresztény közösségeket és hitükben felnőtt katolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.

Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.

Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!

Szentolvasót imádkozni a gyermekekért, s még inkább velük együtt; kiskoruktól ránevelni őket az „imádságos megállás” mindennapos gyakorlatára – kétségtelen, hogy nem old meg minden problémát, de nem lebecsülendő lelki segítséget igenis jelent.

Úgy az állam, mint az Egyház erejének forrása a nemzet alapos képzettsége és iskolázottsága; az állam jólétéhez, önállóságához valamint nemzetközi elismeréséhez a jól működő egyetemeken keresztül vezet az út.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A Szentírásban olvassuk: „Jöjjetek hozzám mind, ti megfáradtak és elnyomottak, és nálam nyugalmat találtok”. (Mt 11,28) Látjátok Zakeust: látni akarta Jézust és ezért minden módon próbálkozott. De nem láthatta meg őt mindaddig, amíg be nem látta, hogy alacsony termetű. Ez a belátás vezette el a következő lépéshez: fölmászott egy fára akkor is, ha így mindenki meglátta, hogy milyen alacsony.

A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítséget leljen. Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie.” Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus, az, aki akarja.”

Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy másik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülálló kritikus jobb útra térjen.

Ezt hozza nektek Teréz Anya szeretete: áldást és imákat, Jézus örömével, szeretetével és békéjével teljes boldog Karácsonyt, hogy újra megszülethessen Ő bennünk és körülöttünk. Karácsonykor Krisztus kicsiny és védtelen gyermekként jön el hozzánk, és szeretet után áhítozik. Fölkészültünk befogadására? Születése előtt szülei szállást kerestek, de az emberek között sehol sem találtak.

Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől. Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.

Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot…” Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűzanya Jézus „szavait mind megőrizte szívében” (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz. Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve arról, hogy szükséges a csend.

Igazi csend kell, hogy egyedül maradhassunk Istennel. Szükségünk van az áldozat szellemére, ez szítja bennünk a szeretet tüzét. Megtanultuk már a csend művészetét? Ha a csendet nem ismerjük, én mondom nektek, akkor nem imádkoztok, mert a csend gyümölcse az imádság. Szükségünk van a csendre, hogy megláthassuk van-e a szívünkben valami más is Jézuson kívül.

Látjátok, én nem törődöm a ruházatommal. Mindig megkérdezem: „Kérem szépen, kaphatok egy…?” Ha pénz érkezik hozzám, minden jogom meglenne rá, hogy megtartsam és elköltsem. De nem teszem. Szükségem van egy táskára? „Kérem szépen, kaphatok egy…?”

Lemondás és boldogság. E kettő jellemezze bűnbánó életünket. Bűneink és az egész világ bűneinek kijavítására éljünk buzgón a bűnbánat szentségével, gyakorolva az önmegtagadást, hogy megtanuljuk helyesen használni a dolgokat.

Nemsokára az Egyházzal együtt megkezdjük az adventet. Az advent olyan, mint a tavasz a természetben, amikor minden megújul, friss és élettel teli. Az adventben ez köszön ránk is: megújulunk, erőt merítünk és egészséget, hogy készen álljunk Krisztus fogadására – bármilyen formában válassza is, hogy eljöjjön közénk. Karácsonykor csecsemőként jön majd el, picinyke lesz és védtelen, szüksége lesz édesanyjára és mindarra a szeretetre, amit csak egy édesanya adhat.

„Ő engem dicsőségének ruháiba öltöztetett.” (vö. Iz 61,10) A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasztott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott. Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cselekszik, azonban a kenyér és a bor helyén – számunkra – a szegény emberek állnak.

Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk? Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust. Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 23-án

A hitében jártas embernek mindig van két útmutatója: a jótanács és az engedelmesség.

A pokol gyökere Isten jósága. A kárhozottak ezt mondogatják: „Ó ha Isten nem szeretett volna bennünket annyira, nem gyötrődnénk most így, elviselhetőbb lenne a pokol…” De mert ennyire szeretett, elviselhetetlen ez a szenvedés!

Aki bűnben áll, állati szokásokat és tulajdonságokat ölt magára. Az állat, amelynek nincs esze, nem ismer mást, csak az ösztönét; ugyanígy van az ember is, ha állatokhoz teszi magát hasonlóvá: elveszti az eszét, és „hullájának” indulataitól engedi magát vezetni.

Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!…

Íme, mily nagy a pap hatalma! A pap szava Istenné változtat egy darabka kenyeret. Ez több, mint világot teremteni.

Istentől szeretve, Istennel egyesülve élni! Élni Isten jelenlétében, élni a jó Istenért: milyen szép így az élet!… És milyen szép a halál!

Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?… – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!

Ó, gyermekeim! Mily hálátlanok vagyunk mi! A jó Isten nagyon komolyan boldoggá akar tenni minket! Csakis azért adta parancsait.

Semmi sincs olyan szép, mint a tiszta lélek! Ha az emberek ezt megértenék, nem veszíthetnék el tisztaságukat.

Testünk a pusztulás és a halál edénye; mégis inkább azon vagyunk, hogy ezt a testet elégítsük ki, mint hogy lelkünket gazdagítsuk, amely pedig olyan nagy, hogy semmi sincs hozzá fogható, semmi, de semmi.

Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A dolgok legmélyén a kultúra mély válsága húzódik meg, amely megkérdőjelezi a tudás és az etika alapjait, s egyre nehezebbé teszi az ember megértését, valamint kötelességeinek és jogainak világos felismerését.

Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy „Ne féljetek!”, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert.” Mert úgy szerette isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásnak ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félni lehetne vagy kellene.

Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját életének értelmét.

Az időskor mintegy az élet megkoronázása. A betakarítások ideje. Ilyenkor aratjuk le, gyűjtjük össze mindazt, amit megtanultunk, átéltünk, és azt is, amit átszenvedtünk és kibírtunk. Mint egy nagy szimfónia utolsó tételében, fenséges összhangban egyszerre csendül fel életünk minden nagy témája. Ebből az összhangból fakad az időskor bölcsessége.

Az ima az Isteni kegyelemmel való együttműködés első és alapvető feltétele. Imádkozni kell az Isteni kegyelemért, és imádkozni kell azért is, hogy ezzel a kegyelemmel együttműködjünk. Ez adja a keresztény belső életének tulajdonképpeni ritmusát, Amikor az Úrangyalát imádkozzuk, arról a pillanatról elmélkedünk, amikor az ember történetében legmagasabb fokon valósult meg az Isteni kegyelemmel való együttműködés.

Európa mai kulturális és vallás helyzete olyan missziós és keresztény közösségeket és hitükben felnőtt katolikusokat vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden ember előtt.

Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.

Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!

Szentolvasót imádkozni a gyermekekért, s még inkább velük együtt; kiskoruktól ránevelni őket az „imádságos megállás” mindennapos gyakorlatára – kétségtelen, hogy nem old meg minden problémát, de nem lebecsülendő lelki segítséget igenis jelent.

Úgy az állam, mint az Egyház erejének forrása a nemzet alapos képzettsége és iskolázottsága; az állam jólétéhez, önállóságához valamint nemzetközi elismeréséhez a jól működő egyetemeken keresztül vezet az út.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A bűnbánat mindenképpen szükséges. Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására. Így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.

A hétköznapi szeretetszolgálatnak teljesen alázatosnak, egyszerűnek, nyíltnak, gyöngédnek, megbocsátónak és figyelmesnek kell lenni. Tanulnunk kellene általánosságban az udvariasságot, a megértést, az érettséget és a kölcsönös, mély bizalmat illetően is. Nehezen fogadjuk el a jó tanácsokat, és nem változtatjuk meg időben, amit meg kellene változtatnunk.

A tiszta szív szabad, és a szabad szív képes a szeretetre. Köszönöm, Mária. Segíts nekünk, hogy megvédjük tisztaságunkat, akár életünk árán is. Emberi lény ne tudja megrontani Istennek ezt az ajándékát személyünk ellen irányuló támadással. Mindent Jézusért, általad, Jézus anyja, Édesanyám.

Ahhoz, hogy megvalósítsuk magunkat, alázatra van szükségünk és imára. A szellem hűsége, a teljes önátadás, a szerelmetes bizalom, a kölcsönös szeretet és a szent boldogság által növekedünk a szentségben.

Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm a szeretet hálója, mellyel lelkeket halászhatunk. Isten szereti azt, aki örömmel ad. Nagyon szereti azt, aki örömmel ad. Ha munkád során nehézségekbe ütközöl, és örömmel mosolyogva fogadod azokat, az emberek „jónak látják majd a te műveidet és dicsőíteni fogják az Atyát”. (Mt 5,16). Úgy tudjuk a legjobban kifejezni Isten és az emberek iránt érzett hálánkat, ha mindent örömmel fogadunk. Egy szeretetben és szerelemben égő szív vidám szívet terem.

Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom. Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne. Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának.

Gyakran találok – sok-sok szívben sok-sok keserűséget, sok-sok nyelven kiejtett sok-sok csúnya szót, nagy-nagy gőgöt a viselkedésben. Kérjük szüntelenül a Szentlelket, hogy úgy szerethessük egymást, ahogyan Jézus szeretett bennünket.

Ha ma meg kellene halnotok, mit mondanának rólatok? Mi volt szép, Krisztushoz hasonlatos bennetek, ami segített másokon? Álljatok meg Jézus előtt, és ne elégedjetek meg bármilyen válasszal.

Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát.” (Jn 4,34) Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki természetű, hiszen a mennyben is ott van. Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább”. Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmességet; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtiltott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.

Legyetek gyöngédek azok iránt, akik felelősek valamiért. Tegyetek velük úgy, ahogyan ti cselekednétek az ő helyükben. Amikor Krisztus együtt élt apostolaival, mindig szeretetre méltó volt. Bízott mindannyiukban, személyre szóló szeretettel szerette mindannyiukat.

Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk magunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgálatunk valóban gyümölcsöt teremjen. Jó és szép látni Krisztus alázatát. Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,6-7)

Van egy történet azokról az apácákról, akiknek zárdájába már jó ideje nem érkezett új jelentkező. Festettek akkor egy képet, odahelyezték Szent József oltára alá és mindannyian imádságba kezdtek. Három nap múlva érkezett egy jelentkező, de nagyon csúnyácska volt. Az apácák visszamentek Szent Józsefhez: „Nem tudtál volna szebbet és jobbat küldeni?!…” – Azután ránéztek a képre: a jelentkező pont olyan volt, mint amilyet festettek…

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 22-én

A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?…

A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.

A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.

A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.

Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.

Béküljetek ki a jó Istennel, folyamodjatok a bűnbánat szentségéhez: olyan nyugodtan fogtok aludni, mint egy angyal! Az ember örül, hogy fölkelhet éjjel a jó Isten imádására… Nem tud mást, mint hálálkodni; oly nagy könnyedséggel száll lelke az ég felé, mint a sas, amely a levegőt hasítja.

Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.

Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.

Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!… Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?… Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!…

Milyen boldogok, akik szeretik a jó Istent! El nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem a jócselekedetre. A zsugoriak mindent fölhasználnak, hogy növeljék kincsüket; a szentek ugyanezt teszik a mennyei javakkal: állandóan gyűjtik. Az ítélet napján meglepetés lesz számunkra, ha látjuk majd ezeket a dúsgazdag lelkeket.

Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretetlenség ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.

A munka valósága ma még bonyolultabbá válik az ún. „globalizáció” hatására. Ez egy új jelenség, melyet meg kell ismerni, alapos és részletes vizsgálatnak kell alávetni, mivel kifejezett „kétértelműséget” hordoz magában. A globalizáció szolgálhatja az ember és a társadalom javát, de komoly következményekkel járó, káros jelenséggé is válhat. Ezzel kapcsolatban minden bizonyos alapvető választásoktól függ, nevezetesen attól, hogy a globalizáció az ember, méghozzá minden egyes ember javát fogja-e szolgálni, vagy kizárólag a fejlődést, tekintet nélkül a szolidaritás és a közjó keresésének alapvető követelményeire…

 A missziós tevékenység elsősorban: tanúságtétel és kisugárzás.

A nevelőnek különösen nyitottnak kell lennie a különböző kulturális értékekkel és intézményekkel szemben, ezen kívül pedig folytonosan el kell mélyítenie tudását a különböző tudományágak területén.

A történelem arra tanít bennünket, hogy azok az emberek és népek, melyek azt hitték, Isten nélkül is boldogulnak, mindig tragikusan tönkrementek.

„Az Atya szeret titeket” öröktől fogva mindörökké: ez a hallatlan újdonság, „az a nagyon egyszerű és megindító üzenet, amit az Egyháznak át kell adnia az embereknek” (CL 34). Ha a Fiú mindössze csak ennyit mondott volna el nekünk, elég volna. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Nem vagyunk árvák, módunkban áll szeretni. Mert, mint tudjátok, nem tud szeretni az, akit nem szeretnek.

Előbbre kell jutnunk a tanbeli kérdésekről folytatott dialógusban, de sokkal inkább az ökumenikus imádságban…

Istent a tiszta értelem felismerheti, jóllehet ez az ismeret nem teljesen megfelelő és szabatos.

Mit is mondhatnék? Bármit mondanék, szegényes és fakó lenne ahhoz képest, amit ebben a percben a szívem érez. És ahhoz képest is, amit a ti szívetek érez. Hagyjuk hát a szavakat! Hadd maradjon az egyszerű, mély hallgatás Isten színe előtt, amely már önmagában is imádság. Ne féljetek! Nyissátok, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!

Négy éve azt mondtam Jasna Górán: „Szükséges, hogy követelményeket állítsatok önmagatok elé, akkor is, ha mások nem állítanának!” A kényelmes élet minden csillogó délibábja ellenére fontos és szükséges, hogy követelményeket állítsatok önmagatok elé. Ez jelenti valójában azt, hogy „többek legyetek”.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

 

Az Úr „szolgái” – „szolga” annyit jelent, hogy valakinek a rendelkezésére állok, a másik kívánsága szerint cselekszem teljes bizalommal, és örülve annak, hogy feltétel nélkül hozzá tartozom.

Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorúságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm.” A boldogság és az öröm volt a Szűzanya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, annak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názáretből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki. Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek útján.

Fordítsunk különös gondot arra, hogy családjaink a szeretet és egység közösségében éljenek, hogy ellenálljunk minden gyűlöletnek, és elűzzük azt otthonainkból. A szeretet otthon kezdődik. Sok múlik azon, hogyan szeretjük egymást. Alapozzuk életünket erre a szeretetre! Terjesszük Isten szeretetének illatát, bármerre járjunk is. Ne féljetek, a szeretet nem tesz rosszat – Jézus is így szeretett bennünket.

Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek. Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszer csak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnézze, mi baja lehet. Megállítottam a kocsinkat, és az embert magunkkal vittük. A nővérek meglepődtek és megkérdezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vette észre, még nővéreink sem.” Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meg fogjuk látni Istent.

Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). Mi az Atya akarata? Hogy szentek legyünk. Ezért növekedjetek a szentségben, és hasonlítsatok mindinkább Jézushoz.

Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?” Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszitek azt.” (Mt 25,40).

Jézus negyven napot töltött imádságban, mielőtt nyilvános életét megkezdte volna. Gyakran visszavonult: egész éjszakákat töltött egyedül a hegyekben, csöndben, imádságban. A csönd gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Biztosítsuk egymásnak a béke és nyugalom légkörét, amely elősegíti az imádságot, a munkát, a tanulást és a pihenést.

Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, min amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.

Ne féljetek; szükség van a Keresztre, szükség van a szenvedésre. Ez annak a jele, hogy közel vagytok Jézushoz.

Néhányszor megkérdezik tőlem: „Mi lesz a Szeretet Misszionáriusaival, ha Ön meghal? „ – Így válaszolok: „A rend akkor hal meg ha, nem Isten műve. De ha Isten talál valaki kisebbet és alázatosabbat, akkor általa szolgál majd.”

Sokat beszélünk a szegényekről – de vajon eleget beszélünk-e a szegényekkel?

Váljunk Jézus Szívéből áradó szeretettől teljes szívekké, Mária segítségével: mindenki a maga módján, és együtt mindannyian. Gyermekeim, itt rejtőzik a szentség, amelyre rendeltettünk: megismerni Jézust, szeretni Jézust, szolgálni Jézust.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 21-én

A jó Isten boldoggá akar tenni minket, és mi nem akarjuk! Elfordulunk tőle, és a sátánnak adjuk magunkat! Menekülünk barátunktól, és utána megyünk hóhérunknak!…

A mi hitünk csak olyan háromszáz mérföldes messzeségből lát; mintha a jó Isten a tenger túlsó partján volna. Ha olyan eleven, átható hitünk volna, mint a szenteké, úgy látnánk Krisztus Urunkat, mint ahogy ők látják.

A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.

Amikor úton vagyunk és templomtornyot veszünk észre, meg kellene dobbannia a szívünknek, mint ahogy a hazatérő családatya szíve megdobban otthona láttára, ahol szerettei laknak. Bár ne tudnánk levenni róla tekintetünket!

Egyedül azok boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!

Ha valaki semmit sem tud adni egy betegnek, azért még meg tudja látogatni, mondhat neki néhány vigasztaló szót, imádkozhat érte, hogy hasznára váljék a betegség. Isten szemében mindez nagy és drága dolog, csak szeretet vezesse tetteinket.

Íme, egy jó életszabály: csak olyasmit tenni, amit nyugodtan fölajánlhatunk a jó Istennek. Nem ajánlhatunk föl neki rágalmazásokat, gyalázkodást, igazságtalanságot, haragtartást, káromlást, tisztátalanságot, hiúságot… Pedig a világban szinte mást sem tesznek.

Isten parancsolatai tanítások, amelyeket azért ad, hogy el ne tévesszük a mennyország útját. Olyanok ezek, mint az utcanevek és útjelzések.

Lelkünknek az az ima, ami földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső , nem ér az egész semmit!

Mily nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni!…

Nem Isten vet a pokolra, hanem magunk váltjuk meg ott a helyünket, a bűneinkkel.

Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A fejlett országokban néha erőteljes propaganda folyik a tisztán haszonelvű értékek mellett, az ösztönök féktelen kiélésére, és az élet kiélvezésére serkentve. Ez az ember számára megnehezíti, hogy felismerje és elfogadja az emberi lét értékeinek helyes sorrendjét.

A háború valójában az ember szívében születik, az emberében, aki bűnt követ el.

Az evangéliumi ifjú nem hallgatott Jézus hívó szavára, amikor Ő szeretettel rátekintett, és így szólt hozzá: „kövess Engem!”. Ez az ifjú azért nem követte Jézust, mert mint olvassuk, „nagy vagyona volt” (vö. Mk 10,21-22). Vágya, hogy megőrizhesse mindazt, amije volt, akadályozta őt. Az a vágy tehát, hogy valamije legyen, hogy minél többet birtokolhasson, megakadályozta abban, hogy ő maga „több legyen”.

Ha az ember lelkileg nem „süket és néma”, a gondolkodás, a tudomány és a tapasztalat minden mozdulata a Teremtőre emlékezteti, Isten utáni vágyat ébreszt szívében, amely vágy gyakran rejtett, esetleg elnyomott, de kiolthatatlan.

Ha megfelelő módon ajánljuk a rózsafüzért, bizonyos vagyok benne: a fiatalok képesek lesznek újra meglepni a felnőtteket azzal, hogy magukévá teszik, és az életkoruknak megfelelő lelkesedéssel végzik ezt az imádságot.

Krisztus tisztán látja a bűn súlyosságát, és szenved miatta. Egyedül Ő – aki látja az Atyát és emiatt teljes öröm tölti el – egyedül Ő méri fel, végső fokon mit is jelent ellenállni a bűn révén Isten szeretetének. Passiója mindenek előtt és sokkal inkább a lélek, mint a test kegyetlen szenvedése.

Legmélyebb valóságában minden papi hivatás nagy titok, ajándék, mely végtelenül felülmúlja az embert. Mi papok, mindannyian nagyon határozottan tapasztaljuk ezt egész életünkben. Ezzel a mérhetetlenül nagy ajándékkal szemben szüntelenül érezzük saját kicsinységünket, hiányosságainkat. A hivatás az Isteni kiválasztás titka.

Mindaz, ami összeköt, egyesít bennünket, mindenek ellenére erősebb és mélyebben van annál, ami elválaszt. Ez a tudat arra indít bennünket, hogy mélyebbre merüljünk a keresésében, ami nagy erőfeszítést igényel egymás megismerése, a kutatás, a teológiai párbeszéd, az ima és elmélkedés terén.

Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek.

„Öltsétek magatokra az új embert!” (vö. Ef 4,24), úgy, ahogy ezt ezer éve őseitek tették, amikor Szent István vezetésével megtértek a pogányságból! Jól ismeritek hazátok történelmét és tudjátok, mennyi veszély fenyegette hosszú történelme során. A nemes magyar nép, mindennel dacolva, hűséges maradt, mert a döntő pillanatokban, még a nagy tragédiák közepett is, sikerült megújulnia a hitben és a keresztény életben.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal. Így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.

A legnagyobb felajánlás, amit csak tehetünk, a gyöngéd szív. Akarjatok Krisztus hiteles munkatársaivá válni: Jézus személy szerint választott bennünket és mekkora öröm, hogy szeretetszolgálatunk által minden pillanatban szoros kapcsolatban lehetünk vele!

„Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik és én őbenne.” (Jn 6,55-57) Többet már nem tehetett Jézus értem, minthogy testét ételként adta nekem. Nem, még Isten sem tehet ennél többet, nem nyilváníthat ki ennél nagyobb szeretetet.

Az igazi engedelmességet életünk minden napján gyakorolnunk kell. Ma sok-sok különvált család van, mert nincs meg az engedelmesség; férj és feleség, szülők és gyermekek nem adják át magukat egymásnak. A fiatalok szabadok akarnak lenni, hogy mindent saját tetszésük szerint tegyenek. Azért van családjainkban annyi összeütközés, baj és összevisszaság, mert mindenki azt szeretné csinálni, amit akar.

E nagyvilágon Jézust oly kevésé szeretik: nincs számára hely; ma éppúgy nincs, mit akkor. Lássátok meg Őt az Oltáriszentségben. Szögezzétek a fényre tekinteteteket, szíveteket közelítsétek Isten Szívéhez. Kérjétek Tőle a kegyelmet, hogy szerethessetek, és hogy legyen bátorságotok szolgálni Őt.

Emlékezzetek az Evangélium ama jelenetére… Nagyon sok ember volt az esküvőn… Mégis csak a Szűzanya vette észre, hogy fogyóban van a bor. Rosszul érezte magát z ifjú pár miatt, és meg akarta menteni őket a megaláztatástól, hogy nincs elég boruk a vendégek számára. És mit tett akkor? Nem csapott zajt, nyugodtan elhagyta a szobát (mert zsidó ünnepeken férfiak és nők külön voltak), odament Jézushoz, és egyszerűen azt mondta neki: Nincs több boruk” (Jn 2,3) Lássátok Mária szeretetét, ahogyan figyeli, mire van szüksége másnak, és amilyen gyöngéden szólt Jézushoz: védtelenül állt ott a válaszra várva.

Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk… Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között. Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7). Tudjátok jól mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket. Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk régi bűneit – halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.”

Kerüljünk a lehető legközelebb Jézus Szívéhez és határozottabb szerelemmel újítsuk meg fogadalmainkat. Mondjuk együtt Szent Ágnessel és Goretti Szent Máriával: „Meghalni igen, bűnt elkövetni soha.” Napi imánk közben ismételjük gyakran: „Jézus Szívének tisztasága, tisztítsd meg az én szívemet.”

Ma jókívánságaimat küldöm mindannyiótoknak: ismerhessétek föl egymást a kenyértörésben, szeressétek egymást az Élet Kenyerében, és szolgáljátok egymást az Ő szegényeiben. Őt magát szolgálva.

Milyen hatalmas felelősség hárul mindannyiunkra! Az emberek a legalázatosabb munkában testet öltött szeretetet kívánják látni.

Mit jelent nektek a keresztény élet, bármi legyen is az? Szeretitek? Megbecsülitek? Szerelemmel éltek-e benne? Életetek, örömmel, várakozással, Isten iránti mély hálával teljes azért, amit Ő nektek adott? Valóban boldogok vagytok?

Valóban úgy megyek a szegények közé, mint az Úr szolgálója, Jézussal betelten, mindig készen arra, hogy adakozzak nekik? Örülök annak, amit a szabadon választott szegénység ad nekem?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 20-án

A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.

A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.

A keresztény Isten képére van teremtve, Isten vérén van megváltva. A keresztény Isten gyermeke, Isten testvére, Isten örököse! A keresztényben kedvét leli a három isteni személy. A keresztény teste a Szentlélek temploma! Íme, ez az, amit a bűn meggyaláz!…

A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.

Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…

Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!

Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.

Ha az embernek nincs hite, akkor vak. Nem ismerheti meg sem az igazságot, sem a jót; csak hamisságot ismerhet meg, mert ködben van, és nincs világossága. Ha volna világossága, jól látná, hogy mindaz, amit szeret, csak a semmibe foszlik.

Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.

Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…

Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!

Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A háborúkért nemcsak azok felelősek, akik azokat közvetlenül kirobbantják, hanem azok is, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a háborúkat megakadályozzák.

A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.

A modern racionalizmus nem viseli el a misztériumot. Nem fogadja el az ember, a férfi és a nő misztériumát, s azt sem akarja elismerni, hogy az ember teljes igazságát Jézus Krisztus nyilatkoztatja ki. Különösen nem tűri az Efezusi levél által hirdetett „nagy misztériumot”, és gyökerében támadja azt.

Aki megbocsát, és aki bocsánatot nyer, egy alapvető közös ponton találkozik egymással; ez a pont az ember méltósága.

Amikor a lelkiismeret a „lélek világos szeme” (vö. Mt 6,22-23) „a jót rossznak és a rosszat jónak” (Iz 5,20) mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.

Az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes önmagával szemben követelményeket támasztani.

Az Isteni Gondviselés nagy ajándéka volt, hogy ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet számára kiváló államférfit adott. Rátermettségét és bölcsességét felismerte Szilveszter pápa, amikor koronát adományozott neki. A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak tekintette. Korának körülményei között mindig a rábízott közösség javát kereste.

„Effata, nyílj meg” (Mk 7,34) A szó, melyet Jézus a süketnéma meggyógyításakor mondott, ma felénk hangzik el; megindító szó, mély, szimbolikus jelentéssel, s arra hív, hogy nyíljunk meg a meghallásra és a tanúságtételre. Krisztus megnyitja az embert Isten és önmaga megismerésére. Az igazság számára nyitja meg Ő, aki az Igazság (vö. Jn 14,6), belülről érintve meg, és így belülről gyógyítja meg minden képességét.

Krisztus szent ügyének szolgái! Az Egyház sorsa nagymértékben tőletek függ azokon a területeken, amelyeket lelkipásztori gondjaitokra bíztak. Ez megköveteli tőletek, hogy mélységesen tudatosítsátok magatokban, milyen hatalmas küldetést kaptatok, és feltétlenül igyekezzetek megfelelni annak minden helyzetben.

Semmi akadálya annak, hogy az imádkozók a rózsafüzért megfelelő szimbolikus és gyakorlati elemekkel egészítsék ki, amelyek elősegítik a megértését és megbecsülését.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A Szűzanya iránti szeretetet csak imádkozva tanulhatjuk meg. De mindenekelőtt való az öröm, amelyet megpróbáltunk szétárasztani az egész világon. Szeretve, ahogyan Jézus szeretett mindannyiunkat, ahogyan szerette Édesanyját és a mi Édesanyánkat, ahogyan bennünket szeretett és szegényeit. A Szűzanya az Egyház anyja és édesanyánk: tisztasága, szegénysége, engedelmessége. Próbáljátok teljes egészében befogadni a Szűzanyát életetekbe és otthonotokba.

Amikor a keresztre nézünk, megláthatjuk és megérthetjük, mennyire szeretett Ő minket. Nézzétek az Oltáriszentséget és megértitek, mennyire szeret minket most. Vizsgáljátok meg, hogy az elmúlt évben elszakított-e valaki, vagy valami az Ő szeretetétől? Ő nem fog kényszeríteni bennünket. Éppen mert szeret, sohasem kényszerít. Ő ajánlkozik: így szabadon választhatunk. Szabadon vissza is utasíthatjuk.

Amikor Isten először hívott bennünket magához, szüleink és barátaink által, Ő már előkészített minket. Hírnökökként küldte el a szegényeket, hogy tudtunkra adja: minket választott.

„De hát egyedül nekem kell megcsinálnom ezt? Megint csak nekem kell elvégeznem ezt a megalázó munkát?” – Megeshet. Annak ellenére, hogy akarnátok, mégis megtörténhet. Nem megtagadnotok kell érzelmeiteket, hanem fölajánlani azokat. Ebben áll az áldozat. Ez a kereszt, amelyet át kell ölelnünk.

Higgyetek Benne, bízzatok Benne vakon és teljes bizalommal, egyszerűen azért, mert Ő Jézus.

Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.

Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen”, de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.

Jézusnak lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól: miért választott így Jézus? Azért, hogy könnyűvé tegye számunkra is a szegénységet. Nemcsak könyvekből, hanem a valóságban kell megismernünk Őt. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a szegényeket, meg kell ismernünk, miben áll a szegénység.

József és Mária (és Jézus, aki Mária méhében volt) hegyeken és völgyeken át hidegben, fáradtságot nem kímélve és minden kényelmet nélkülözve szamárháton mentek… Hova is? Csupán egy császári parancsnak engedelmeskedtek. Egy császárnak, aki gőgösségében tudni akarta, hogy pontosan hány alattvalója van. És mi gyakran akkor sem engedelmeskedünk, ha ésszerűbb parancsot kapunk csupán azért, mert az engedelmesség egy kis fáradtságba kerül.

Kitérők nélkül adjátok át magatokat mindenben Istennek, és az Ő dicsőségéért kövessétek az Ő akaratát. Készséges, egyszerű és vidám engedelmességünk tanúskodik majd hitünkről. Isten szereti azt, aki örömmel ad, és még inkább szereti, aki engedelmességből ad. Úgy kell engedelmeskednünk, ahogyan Krisztus engedelmeskedett. Ő a halálig engedelmes volt, a kereszthalálig. Engedelmeskedni teljes szívvel és lélekkel, ahogyan Jézus: „Engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51)

Vegyük a fáradtságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké válnunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, hanem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak – „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – nemcsak világosságként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 19-én

A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.

Amikor jó gondolataink támadnak, a Szentlélek látogat el hozzánk.

Amikor szentáldozásról jövünk, és valaki kérdezné tőlünk: – Mit viszel haza magaddal? – ráfelelhetnénk: – Az eget viszem.

Az alázat olyan, mint a rózsafüzér lánca: ha elszakad, a szemek szerteszét gurulnak. Ha megszűnik az alázat, az erények mind eltűnnek.

Az eltitkolt bűnök mind nyilvánosságra jönnek. Hogy örökre titkot borítsunk rájuk, valljuk meg őket jó gyónásban!

Egy híres árvaház alapítója tanácsot kért Vianneytől, hogy megszerezze-e magának a nagyközönség támogatását a sajtó útján. „Ahelyett, hogy zajt csapna az újságokban, csapjon zajt az oltár előtt. „ – mondta neki a plébános.

Ha az emberekért alamizsnálkodtok, van miért megbánni; de ha a jó Istenért, akkor egyáltalán nem fontos, hogy megköszönik-e vagy nem. Mindenkinek minden jót meg kell tennünk, amennyire csak lehet, de jutalmat egyedül a jó Istentől várjunk.

Isten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának. Egyesek számára ez betegségként érkezik, amely megpróbálja és megtisztítja őket. Mások számára a szegénység az. Megint másoknak a tudatlanság és a világban ezzel járó megvetés. Vagy éppen belső, erkölcsi szenvedések. Mindenki számára pedig az ezerféle módon jelentkező szenvedés.

Lássátok csak, milyen jó a Szent Szűz! Nagy szolgája, Szent Bernát gyakran mondogatta neki: „Üdvözlégy, Mária”… – a jó Édesanya egy napon feleletet adott: „Üdvözlégy, Bernát fiam…!

Még nem szenvedtünk annyit, mint a vértanúk! És kérdezzétek csak meg őket; sajnálják-e most?… A jó Isten nem kér tőlünk annyit.

Milyen esztelenek is vagyunk mi! A jó Isten meghív magához, s mi visszautasítjuk, boldoggá akar tenni, és mi nem akarjuk boldogságát, fölajánlja nekünk szeretetét és mi a sátánnak adjuk a szívünket! Romlásunkra használjuk azt az időt, amelyet üdvözülésünkre kaptunk. Azokkal az eszközökkel viselünk háborút ellene, amelyeket szolgálatára adott!…

Senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A fiatalok azt akarják, hogy foglalkozzanak velük, hogy valaki megmondja nekik, mi a jó és mi a rossz.

A kinyilatkoztatás azt tanítja, hogy a jó és rossz megítélésének hatalma nem az emberé, hanem egyedül Istené.

A titkok szemlélése gyümölcsözőbb lehetne, ha minden tizedet olyan imádsággal zárnánk, amely az adott titok fölötti elmélkedés sajátos gyümölcseit kéri.

Amikor alapvető emberi jogokat lábbal tipornak, az ember könnyen enged a gyűlölet és az erőszak kísértésének. Együtt kell építenünk a szolidaritás globális kultúráját, amely a fiataloknak visszaadhatja a jövőbe vetett reményüket.

Az egyház vallja, hogy a házasság, mint a házastársak szövetségének szentsége „nagy misztérium”, mert benne fejeződik ki Krisztus jegyesi szeretete Egyháza iránt (vö. Ef 5,25-32).

Az ökumenizmus nemcsak „nagylelkű eszme”. Nagy próbája hitnek, a reménynek és a szeretetnek. Egyfajta menetelés afelé, „ami lehetséges Istennél”, és ami olykor lehetetlennek tűnik az embereknek.

Bátran és türelmesen nézzetek szembe a mostani társadalmi átalakulás okozta nehézségekkel! Fedezzétek föl magyar és keresztény gyökereiteket, és minden lehetőt tegyetek meg a szebb jövő építéséért. Ne hátul kullogva rimánkodjatok azért, hogy befogadjanak benneteket, hanem úgy jelentkezzetek, mint akik a keresztény eredetű nagy európai hagyományt hordozzátok.

Isten „megváltásunk kezdetét Szent József hűséges oltalmára bízta”. XIII. Leó pápa már száz évvel ezelőtt felszólította a katolikus világot, hogy kérje Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének oltalmát. A mai időkben is állandóan komoly okunk van arra, hogy minden ember Szent Józsefnek ajánljunk.

Különféle személyes érdekek elnyomhatják az igazságot. Az is előfordulhat, hogy az ember, alighogy elkezdi megismerni az igazságot, elkerüli, mert fél a követelményeitől. Ennek ellenére, még ha fut is előle, az igazság befolyásolja létezését. Soha nem alapozhatja ugyanis életét kétségre, bizonytalanságra vagy hazugságra; az ilyen életet állandóan szorongás és félelem fenyegetné. Így is meg lehet határozni az embert: igazságkereső lény.

Napjainkban sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, áldozatkész, igazán szegény és önzetlen papokra van szükség.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A legfontosabb: Isten rendelkezésére állni, hogy úgy használjon bennünket, ahogyan Ő kívánja, szolgálni és átadni magunkat neki. A Szűzanya mély és szerelmetes bizalommal bízott az angyalban, mert elhozta neki a Jóhírt. Ő Isten követe volt. Ez a mi hitünk is.

A legkisebb dolgokhoz való hűség nem azt jelenti, hogy azokat önmagukban célnak tekintjük, hanem azt, hogy a nagy dolgok Isten akarata szerint a kicsikben tükröződnek. A legkisebb szabály is ugyanúgy magába foglalja Isten akaratát, mint az élet nagy dolgai.

A tiszta szív megláthatja Istent. Ha nem látod Istent, vizsgáld meg magadat. Talán valami eltakarja előled Őt. Valami ott áll köztetek. Ez a sötétség néhányszor azért adatik, hogy közelebb vigyen Istenhez. De ha nem tudunk imádkozni, minden más gondolat helyett előbb vizsgáljuk meg magunkat: áll valami köztem és az én Uram között? Valami, ami iránta érzett szerelmemet, szeretetemet megcsonkítja? Valahányszor megosztott lelkű embert látok, aggódni kezdek érte. Valami nem engedi kiteljesedni a szeretetét.

A szegénység nem lemondás, hanem öröm. Öröm, Szerelem. – „Ilyen csúnya ruhában járjak?!” – Dohoghatok, panaszkodhatom és kritizálhatok is, de mindebben láthatom azt az ajándékot is, amelyet Jézus épp nekem készít. Ebben van a szegénység öröme.

Amikor Mária várandós lett, Szent József semmiről sem tudott. Tudta, hogy a gyermek nem az övé. Látta. hogy a Szűzanya gyermeket vár, de nem tudta, hogyan történhet ez. Ha nem beszélt volna a templomi elöljáróval, Máriát halálra kövezték volna. Lássátok meg Szent József szeretetét: az emberek elfoghatták volna és megkövezhették volna Máriát. Ha bennünk is él ez az egymás iránti figyelem és gondoskodás, akkor Isten valóban közöttünk lakik majd.

Amikor valamely helytelen viselkedésünket szüleinknek kell kijavítaniuk, őszinte szívvel mondják meg nekünk az igazságot. Természetes és gyermeki bizalommal próbáljuk megkönnyíteni a feladatukat, Isten akaratának tekintve mindazt, amit tesznek és mondanak.

Egész létünk szent, mert Ő név szerint kiválasztott bennünket. Ruhánk is jele annak, hogy Hozzá tartozunk. Ő név szerint meghívott engem. Én számára drága kincs vagyok. Hogyan? Tenyerestalpas nővér is? Igen, Tenyerestalpas nővér is! A kicsiny Goretti Mária! Bernadett. Jácintka. Mindannyian becsesek és drágák Őelőtte.

Hálánkat mindig kövesse elhatározás! Legyen életünk a szeretet és az alázat élete. Ismételjétek napközben: „A világban bemutatott összes szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet, hogy tedd olyan szelíddé és alázatossá, min a Tiéd.”

Kérjétek Jézustól, ahogyan az apostolok kérték: „Taníts meg bennünket imádkozni” (Lk 11,1). Az imádság hallgatással kezdődik. Isten szívetek csendjében szólal meg, és utána szívünk teljességéből szólhatunk. Ha nem hallgattuk meg Istent az imádságban, semmit sem mondhatunk semmiről.

Ma az Egyházban és azon kívül látható sok-sok szenvedés kizárólag a rosszul értelmezett szabadságból és modernségből ered. Nem lehetünk szabadok, ha akaratunkat nem vagyunk képesek szabadon alárendelni Isten akaratának. Sokat beszélnek a párbeszéd szükségességéről, a személyes szabadságról, mintha csak ezek hiányoznának az engedelmes életből. Beszélnek arról, hogy milyen nagy szükség van a közösségi életre, de közösségi élet felelősség nélkül nem lehetséges. És ez automatikusan vezet az engedelmességhez.

Nem arra hívattunk, hogy érezzük Isten szeretetét, hanem hogy éljük azt. Hogyan? Mi módon? Imádságban és cselekedetben. Egyfelől biztos vagyok: a hatékony munka az imádság gyümölcse. Ha egy munkát nem tudtok jól elvégezni, vizsgáljátok meg magatokat, hogy milyen az imaéletetek. Ha elhanyagoljátok munkátokat, ha kemények vagytok, gőgösek, dacosak, dühösek, akkor tessék: vizsgáljátok meg imaéleteteket. Rögtön meglátjátok majd, hogy valami nem működik rendben. A gyakorlatba átültetett hit szeretet, a gyakorlatba átültetett szeretet szolgálat.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 18-án

A jó imádsághoz nem kell sok beszéd. Tudjuk, hogy a jó Isten itt van az oltáron, kitárjuk előtte szívünket, és örülünk szent jelenlétének: ez a legjobb ima, bizony ez.

Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!

Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, annál magasabbra emelkedünk a másikon.

Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!

Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.

Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.

Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.

Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.

Szeretem azokat a kis áldozatokat, amelyeket senki észre nem vesz. Például egy negyedórával korábban fölkelni, egy kicsit virrasztani éjjel és imádkozni; de bizony van, aki csak az alvásra gondol.

Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját… Bátorság, testvéreim, bátorság! Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd: „Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!” – Küzdjünk hát nagylelkűen!

Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. Ennek én nagyon örültem… Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? Tudjátok mit felelt? „Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. Csak nézem Őt, s Ő néz engem!”

Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. Kérték tőle, odaadta: „Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A 13. században hazátokat, ugyanúgy, mint az én hazámat a tatárok alapjáig elpusztították. Szent Margit, a királylány, Istentől különös karizmát kapott arra, hogy kovász legyen az újjáépítésben, népe lelki újjáépülésében. S most kell jól értenünk az analógiát a mi korunkkal: az olyan országok, mint a ti hazátok, mindig súlyos erkölcsi, lelki pusztításnak voltak kitéve. S most kovászra van szükség, kovászra a társadalom lelki újjáépítésében; és a fiatalok ez a kovász akarnak lenni. Istentől ezt a karizmát kérik, hogy a magyar nép újjászületésének kovásza lehessenek. Nem tudok egyebet tenni, mint azt kívánni, hogy ez valóra váljék életetekben, hazátokban, a magyar társadalomban. Köszönöm ezt az üzenetet! Köszönöm!

A család eredeti modelljét Istenben kell keresni, életének szentháromságos misztériumában.

A fiatalság nem átmeneti kor, hanem a kegyelem által a személyiség kialakítására adott idő.

A Magyarország és Európa előtt álló feladat nagyobb, mint mindaz, amit anyagi és kulturális erőinkkel megvalósíthatunk. Az imádság ezért életbevágóan fontos.

Amikor az úr Asztalához járulunk, hogy az Ő testével táplálkozzunk, nem maradhatunk közömbösek azokkal szemben, akiknek asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér.

Az a közösség, amely szociálisan nem igazságos és nem is akar azzá lenni, saját jövőjét veszélyezteti.

Az Üdvözlégyek ismételgetése a rózsafüzérben Isten gyönyörűségének hullámhosszára hangol minket; ujjongás, csodálat, hódolatteljes meghajlás a történelem legnagyobb csodája előtt.

Mennyire vágytam rá, hogy eljöhessek ide, és az Egyház nevében ünnepélyesen megerősítselek, Krakkó, szeretett városom: nem tévedtél abban, hogy Hedviget századok óta szentként tiszteled! Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy megadatott ez nekem – hogy megadatott nekem veletek együtt csodálni azt a személyt, aki krisztusi ragyogással tündöklik, és tanulni tőle, hogy mit jelent: „a legnagyobb a szeretet.”

„Nem vagyok méltó” – ez a tudat szükséges ahhoz, hogy az Úr folytathassa a megváltás művét bennünk és általunk.

Vélemények elbűvölhetik az embert, de meg nem nyugtatják.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elégséges: egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell egyenként, mire elkészül a ház. A szegénység nem egyik napról a másikra jön el. A sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: minden hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Jézus mondta ezt és nem Teréz Anya. Az ördög a legszebb szándékokkal is rászedhet titeket. Jézushoz is elment, de Jézus megválaszolt neki.

Életünk az Isteni Gondviseléstől függ. Így kell lennie. Ingyen kaptatok, ingyen is adjatok. Nem kell kiiktatnunk ezt a fogalmat: „ingyen”. – Inkább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek kiüresítsék a jelentését. . Egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent. Maradjatok meg egyszerűeknek; ne keressetek soha felesleges és szükségtelen dolgokat.

Ha a kánai menyegzőn nem tették volna meg azt az egyszerű dolgot, amit Jézus mondott nekik, hogy teletöltik vízzel a korsókat és fölszolgálják a vendégeknek, akkor nem ismerhettük volna föl örvendezve Jézus szeretetét anyja iránt és az anya hitét fiának hatalmában.

Íme a buzgóság jelei: – határtalan és féktelen munkakedv; – minden alkalom megragadása a lelki segítségnyújtáshoz; – az Ige állandó, szakadatlan tanítása; – minden egyes léleknek a legmagasabb értékkel való felruházása, hiszen Üdvözítőnk azt állította: „Az Evangélium a szegényeknek hirdettetik” (Mt 11,5).

Jézus olyan gyenge, semmit sem tud tenni, mert teljesen magára hagyták. És ugyanígy a kereszten is: nem mozdulhat, megint tehetetlen. És végül az Oltáriszentségben: ez a teljes megadás.

Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket. Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen mindenünk megvan, amit csak, kívánunk. Így sohasem fogunk nagy dolgokra hívatni.

Kiválasztattunk. Miért? Nem tudom. Nekem és nektek hiteles szenteknek kell lennünk. Tanuljátok meg az alázatot, végezzétek a legszerényebb munkákat a legnagyobb alázattal, mindent Jézusért. Szeretni akartok? Legyetek alázatosak Ha alázatosak vagytok, nem kell aggódni értetek. Legyetek mindig a Szűzanyával, Őt hívjátok magatokba. Az alázat nem a könyvekből, hanem a megaláztatások elfogadásából születik, terem: Isten ajándékai ezek, nem pedig kínnak, gyötrelemnek adattak. Ha örömmel fogadjuk, segítenek majd szentekké válni, hasonlóvá válni Jézus „szelíd és alázatos” Szívéhez.

Mária az IGEN-jével az Úr szolgálóleányává tette magát. Ezután sietve elindult, hogy szép alázata valóra váljon, tettekben jelenjen meg, hogy a Keresztelőt váró Erzsébet unokatestvérénél szolgálóleányi munkát végezzen. Tudjuk, mit tett az Ő alázata a megszületendő gyermek érdekében: „örömtől kiáltott fel” anyja méhében. Ő volt az első emberi lény, aki fölismerte Jézus eljövetelét, és anyja örült ennek.

Minden emberi lény visszavágyik Istenhez. „Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyakoznak Isten után, hanem ott van közöttük állandó jelenlétének kincse is. Számunkra nemcsak ez adatik meg, hanem részesülhetünk abban az örömben is, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, amikor a szentáldozásnál magunkhoz vesszük Őt.

Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad.”A béke jegyében munkálkodunk.

Osztatlan szerelem és szeretet az egyetlen Istennek – próbáljátok jól megérteni, felfogni és befogadni, mit is jelent ez. Mi nagyobb dolgokért teremtettünk. Lehet csalni, hamisnak lenni tettekben és szavakban. Ne engedjétek, hogy érzelmeitek és vágyaitok letérítsenek utatokról… Tisztának kell lenni bent, belül: ez … igen; ez … nem. Nincsen „de”, ha Istennel vagyunk. Amikor Szent József megértette, hogy Mária gyermeket várt, nem mondta: „De…”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

0.024 mp