HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Minden hónap 10-én

A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.

A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!

A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.

Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.

Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…

Hány és hány alkalmunk adódik nap mint nap, hogy megtagadjuk magunkat, elfogadva mindazt, ami kellemetlen és visszataszító! Fogadjuk el mindezt a jó Istenért, egyedül azért, hogy kedveskedjünk neki; íme ezek a jó Istennek leginkább tetsző böjtök.

Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.

Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.

Minél többet imádkozott valaki, annál inkább kívánja az imádságot. Lelke belemerül, elsüllyed, elvész a jó Istennel való társalgás édességében, miként a hal alámerül a vízbe, amikor elúszik a parttól.

Tény az, hogy vagy a keresztény uralkodik a gondolatain, vagy a gondolatok uralkodnak rajta; középút nincsen.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha nem kap, nem talál szeretetet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja.

Az emberi embrió vagy magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen.

Az emberi szabadsággal szemben Isten „gyenge” akart maradni.

Emlékszem, amikor a Redemptor hominis kezdetű első enciklikámat írtam, több mint húsz évvel ezelőtt, elmélkedéseimet mintegy végigkísérte a napjaink embere által átélt félelem kérdése. E félelem számos forrása közül az egyet külön is kiemeltem: az ember állandó fenyegetettséget érez saját alkotásai, saját kezének s különösen saját értelmének és akarati törekvéseinek művei részéről. Úgy tűnik, hogy ma, az új évezred kezdetén ez az érzés még erősebb. Túl gyakran fordul elő ugyanis, hogy az, amit az ember a gondolkodás és a technika új lehetőségeinek köszönhetően létrehoz, egyfajta „elidegenedésen” megy át – ha nem is teljesen, de bizonyos mértékben kicsúszik alkotói ellenőrzése alól, és szembefordul az emberrel.

Ha a forrást keresed, felfelé kell haladnod, az árral szemben. Keresd hát, kutasd, ne hátrálj meg, tudod, hogy itt kell lennie valahol – Hol vagy, forrás?… Hol vagy, forrás?

Lelki életemben ifjú éveimtől kezdve fontos helye volt ennek az imádságnak. A rózsafüzér elkísért engem örömben és megpróbáltatásokban egyaránt. Sok – sok gondomat bíztam rá, és mindig bátorítást találtam benne.

Ma Krisztus kifejezetten azt kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát a „házatokba”, fogadjátok őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok Tőle az odahallgatás belső készségét; azt az alázatos és nagylelkű magatartást, amely annyira jellemző volt Rá, aki elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki a maga anyai szolgálatával nevel és formál benneteket mindaddig, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek.

Megvédeni és segíteni az embert, minden embert: ez az evangélium hirdetésének elengedhetetlen feltétele.

Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.

Szemlélni Krisztus arcát, éspedig Máriával együttszemlélni – ez az a program, amelyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam, amikor arra szólítottam föl, hogy az új evangelizáció lelkesedésével evezzen a mélyre a történelem tengerén.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A szegénység által – ami szabadság – növekszik a szeretet, és a szeretetszolgálat által Jézus iránti szeretetetek bensőbbé és személyesebbé válik. Ahogy lassan – lassan jobban megismerjük egymást, eljutunk a szeretethez, és a szeretet nagylelkűen, örömmel és békében végzett szolgálathoz vezet.

A szeretetnek számunkra olyan természetesnek kell lennie, mint az életnek és a lélegzésnek. Nap mint nap, egészen halálig. A Lisieux-i Kármel „Kis Virága” azt mondta: „Amikor szeretettel cselekszem és gondolkodom, érzem, hogy Jézus cselekszik bennem: minél jobban egyesülök vele, annál jobban szeretem a Kármelben lakókat.” Ahhoz, hogy megértsük mindezt és átültessük a gyakorlatba, több imára van szükségünk. Istennel egyesítő imára, másokra sugárzó imára. Szeretetszolgálatunk nem egyéb, mint Isten iránti túlcsorduló szeretetünk. Aki jobban eggyé lett Istennel, jobban szereti felebarátját.

Amikor Krisztus szívetekben dobog – mert részesültetek az Élet Kenyeréből – emlékezzetek arra, mit érzett a Szűzanya, amikor a Szentlélek kegyelemmel töltötte el. És Ő méhében érezte Krisztus testét. A szellemi és lelki élet olyan erős volt benne, hogy tüstént fölkelt és szolgálatra indult. Minden szentáldozásnak ilyen hatást kellene kiváltania belőlünk, hiszen Jézust vesszük magunkhoz; ugyanazt a Jézust, aki Máriában megfogant. Jézus életének örömhírét nekünk is közölnünk kell másokkal úgy, ahogyan Mária tette.

Az alázat szokássá válhat, az engedelmességgel azonban nem így áll a dolog. Ahányszor csak engedelmeskedem, akaratom jut kifejezésre, és ahogyan öregszik az ember, egyre nehezebb lesz ez, mert már kialakultak az elveink, elképeléseink, és nem szívleljük mások észrevételeit. „Évek óta végzem ezt a munkát, és ő akarja nekem megtanítani, hogyan csináljam?!” Jézus az Oltáriszentségben és a kereszten csak engedelmességre taníthat minket.

Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem kerülhetünk Isten színe elé, ha nem hívjuk elő és nem éljük meg a belső és külső csendet. Ezért fontos számunkra mindig és mindenekelőtt a csend.

Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról! Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet! Hálám és szeretetem mindannyiótoknak mélyből fakadó és személyes szeretetem. Ahogyan Krisztus szeret engem, úgy szeretlek én benneteket. Mindannyian egyetlen szeretetteli szív vagyunk, és megengedjük Jézusnak, hogy mindannyiunkban teljességgel élhesse életét.

Jézus arra választotta ki apostolait, hogy emberek halászaivá tegye őket, hogy magukban és másokban egyaránt meghozzák a gyógyulás és gyógyítás, az üdvözülés bőséges gyümölcseit. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, hogy menjetek és hozzatok gyümölcsöt, és gyümölcsötök megmaradjon” (Jn 15,16).

Köszönetet akarok nektek mondani, mert minden lehetőt megtettetek azért, hogy örömöt szerezzetek a Szűzanyának és családotok tagjainak. Erről az örömről „fölismerik majd, hogy az én tanítványaim vagytok”(Jn 13,35).

Ma alaposan vizsgáljátok meg, mennyire vagytok tiszták. A tisztasággal nem tréfálhatunk. Vigyétek elmélkedéseteket Jézus elé. Nyissátok meg magatokat Jézus előtt. Ne járjatok magatokban – járjatok Jézussal együtt! Ajánljátok föl Neki magatokat egész életre szóló szeretettel.

Megígértem Istennek, hogy többet teszek majd, mint amennyit eddig tettem, hogy segítselek benneteket teljes szívvel és lélekkel szeretni Jézust. Elviszem az Ő örömét minden házba, ahová csak betérek.

Megint elismétlem: cselekedjetek úgy, hogy otthonotok mindinkább a szeretet és a béke háza legyen! Ne hagyjátok, hogy az ördög ravasz cselfogásaival rászedjen benneteket és durvaság és keménység lakozzon közöttetek! Legyetek egymás iránt mindig szeretettel!
Nagy figyelemmel legyetek egymás iránt, és ez nagy szeretethez és egységhez vezet majd benneteket.

Tudjuk, mit jelent, amikor valaki: éhezik és egyedül van; szomjazik és nem szeretik; beteg és nem akarják látni; szükségben szenved és visszautasítják;hajléktalan és nem értik meg. De vajon a szükségben szenvedők ismernek-e bennünket? Boldogok-e akkor, amikor velük vagyunk?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 10-én hozzászólásai

Szólj hozzá

0.025 mp