HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Minden hónap 11-én

A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.

Aki a kereszt felé megy, az a kereszttel ellentétes irányban halad: találkozik vele, de örül ennek a találkozásnak; szereti a keresztet, bátran viseli. A kereszt pedig egyesíti őt a mi Urunkkal, megtisztítja, elszakítja ettől a világtól. Kiemeli szívéből az akadályokat és úgy segíti áthaladni az életen, ahogyan a híd segít átjutnunk a túlsó partra.

Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt,5,8) – mondja az Úr.

Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.

Gyermekeim, milyen szép az, hogy az Atya Teremtőnk, a Fiú Megváltónk, a Szentlélek pedig a Nevelőnk!

Ha a kereszthordozó Jézus Krisztust akarjuk követni, aki hív bennünket, akkor rövidesen meglátjuk, hogy szolgálatának terhei voltaképp nem olyan nagyok, mint hisszük: Ő jár előttünk, segít, vigasztal és rövid szenvedés után olyan boldogságot ígér, ami annyi ideig tart, mint Ő maga.

Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten jóságában megengedte, hogy beszélhessünk vele.

Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.

Testvéreim, ne bántson titeket, ha bigottnak mondanak! A jó Isten mindig ilyenek közül választja szentjeit.

Úgy kellene tenni, mint a pásztorok, akik télen kihajtanak a mezőre, tüzet raknak s időnként elszélednek fát gyűjteni, hogy a tűz ki ne aludjék. Az élet is hosszú tél! Ha imával, jócselekedetekkel mindig élesztenénk a lelkünkben az isteni szeretet tüzét, sohasem aludna ki.

Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A fiatalokra gondolva, akikkel találkoztam, biztos vagyok abban, hogy nekik köszönhetően a világnak van jövője. Mire alapozom ezt a meggyőződésemet? Arra, hogy nagyon sok nemes lelkű, egészséges fiatalt látok, akik szerencsére aggódnak a felelőtlen liberalizmusra, a pazarlásra és az egyenlőtlenségekre épülő civilizáció korlátozottságai miatt.

A munkás élet tapasztalata minden pozitív vonásával és egész nyomorúságával együtt mély nyomot hagyott a lelkemben, csakúgy, mint más szinten lengyel honfitársaim deportálásának borzalmai. Ettől kezdve került elmélkedéseim látókörébe az ember, az ember titka, és visszavonhatatlanul elkötelezve éreztem magam, hogy védelmezzem minden egyes ember személyi méltóságát.

A rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a „mi békénk”.

A szeretet szép. A fiatalok valójában a szépet keresik a szeretetben, azt akarják, hogy az ő szeretetük szép legyen. Ha engednek is a gyengeségnek, ha olyan viselkedési modelleket követnek is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk „botrányosnak”, szívük mélyén mégis szép és tiszta szeretetre vágynak.

Amikor az ember fölfedezi és megízleli Isten irgalmasságát és megbocsátását, nem tud másként élni, csak folytonos megtérésben.

Duc in altum (Evezz a mélyre)! Ezek a szavak ma is visszhangoznak szívünkben, s arra ösztönöznek, hogy hálával emlékezzünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és bizalommal nyíljunk meg a jövő előtt: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!”(Zsid. 13,8)

Egy ember szeretetére – különösen pedig az anya szeretetére – a bizalom a legszebb válasz. Krisztus tanítványának életében a máriás jelleg különösen abban nyilvánul meg, hogy gyermeki bizalommal fordul Isten anyjához, annak a végrendeletnek megfelelően, amit Krisztus a Golgotán adott.

Egyedül az igazságosságból születhet szabadság és béke. Csak ezekre az értékekre lehet emberhez méltó életet építeni. Nélkülük nem marad más, csak romok és a pusztulás.

Isten terveiben nincsenek véletlenek.

Izrael törvénye szerint az igazságosság elsősorban a gyengék védelmezésében állt.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

 

A kegyelem gyümölcse az alázat. A kevélység gyümölcse gyűlölet és keserűség. Ha részesülünk abban az áldásban, hogy Krisztus megjelenik nekünk az Oltáriszentségben, és a szentáldozásban magunkhoz vehetjük Testét és Vérét, akkor miért nem vagyunk szentek?

A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen. Sokan jönnek Kaluttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán nézem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek meg fogom látni a szegényeket.

A Szűzanya tanít meg majd bennünket az alázatra. Kegyelemmel teljes ugyan, és mégis épp ezért az Úrnak szolgálóleánya lesz. Ő Istennek Anyja, és mégis és épp ezért szolgálni megy Erzsébet otthonába. Bűn nélkül fogantatott, és mégis és épp ezért találkozik a keresztet hordozó, megalázott Jézussal, és úgy áll a kereszt alatt, mint bármely bűnös közülünk, akiknek szüksége van a megváltásra. Idézzük, hívjuk magunkba Őt, és ne szégyenkezzünk és ne késsünk legalázatosabban tenni munkánkat! Fogadjuk el és fogadjuk magunkba mindig a keresztet, mindenütt és mindenben, ahogyan megjeleníti magát előttünk, nekünk. Ahogyan Ő tette.

Ahogyan Máriáé, a miénk is különös küldetés. Isten azért küldött bennünket, hogy az Ő jelenléte, szeretete, együttérzése legyünk a világban. Köszönjük Istennek.

Életeteket teljes szívvel, szabadon kell átadnotok Istennek. – Meggyőződéssel kell ezt tennünk.

Jézus alázata jól látható a jászolban, az egyiptomi száműzetésben, rejtett életében, abban, hogy saját népe nem értette meg, apostolainak hűtlenségében, a zsidók gyűlöletében, keresztútjának szörnyű szenvedéseiben, halálában… és most, immár folyamatosan, az Oltáriszentségben. Nagy erény az alázat gyakorlása – főként akkor, ha nem is tudjuk, hogy alázatosak vagyunk.

Legyen szerelmetes bizalom közöttünk és az iránt, aki vezet bennünket. Ő az, aki közvetíti nekünk Isten akaratának Jóhírét; Ő számunkra Krisztus képviselője.

Mária azért lett kiválasztva, mert kegyelemmel teljes volt, és ugyanakkor teljes volt alázattal is. Jézus eljövetele teljes önátadást és szeretetet táplált benne. Mária nemcsak Isten Fiára gondolt, aki lakhelyet talált benne, hanem az örömre és fájdalomra is: mit jelent az Isten anyjának és mindenki anyjának lenni az emberiségért.

Megvan bennetek az ellenszolgáltatást nem váró adakozás forró buzgalma? Segítetek a viskókban és a nyomornegyedekben élő gyermekeknek (akár a házi feladatuk megoldásában is)? Ég-e bennetek a vágy, hogy fölleljétek a nagyobbacskákat és fölkészítsétek őket az elsőáldozásra? Kívánjátok-e, hogy együtt legyetek a gyermekekkel a vasárnapi misén? Akartok-e minél több családot a Szent Szívnek szentelni ebben a hónapban? Örültök-e, hogy a legnehezebb munkákat kell elvégeznetek?

Mit hoz nektek Teréz Anya szeretete? Áldásokat és imákat, hogy munkátok iránti hűségben mindjobban növekedjetek Isten szeretetében. Mária nem habozott: Az Úr Szolgálóleánya lett, és sietve elindult, hogy szelíd alázatát gyakorolhassa.

Szeretet. Ne éljünk vissza ezzel a szóval. Ma a világban a „szeretet” szó önző szeretetet jelent, öncélú szeretetet. A szeretet szeretetszolgálat, és nekünk jó példát kell mutatnunk ebből a szeretetből. Sok minden világossá válik családunkban és életünkben, ha megtanulunk szeretni és világosan látni az első parancsolatot. Szent János mondja: „Ha azt állítod, hogy szereted Istent, akit nem látsz, és megveted testvéredet, akit látsz, akkor hazug vagy” (1Jn 4,20).

Úgy rendelték nekünk, hogy egyformán szeressük Istent és felebarátunkat. Nincs különbség. A felebarátunk iránt érzett szeretetünknek ugyanolyannak kell lennie, mint annak, amit Isten iránt érzünk. Nincs szükség alkalmakat keresni, hogy tejesítsük ezt a parancsot: folyamatosan kínálkoznak a nap minden órájában, és mindig épp ott, ahol vagyunk.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 11-én hozzászólásai

Szólj hozzá

0.02 mp