HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Minden hónap 12-én

A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…

A szentekben nem volt gyűlölet és nem volt keserűség; ők mindent megbocsátottak, és mindig úgy találták, hogy a jó Istennel szemben elkövetett vétkeikért sokkal többet érdemelnének. De a rossz keresztények gyakran zúgolódnak és zsörtölődnek.

A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik.

Aki menekül a kereszttől, az összetört akar maradni; aki vágyódik a kereszt után, az többé nem érzi annak keserűségét.

Az imádság megszabadítja lelkünket az anyagtól, felemeli a magasba, mint léggömböt a meleg levegő.

Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.

Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… – Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!

Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.

Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!

Tegyétek meg, gyermekeim, hogy amikor éjjel fölébredtek, odahelyezkedtek lélekben az oltár elé, és elmondjátok krisztus Urunknak: „Istenem, íme itt vagyok! Jöttem, hogy imádjalak, dicsőítselek, áldjalak, köszönetet mondjak neked, szeresselek téged, és őrséget álljak előtted az angyalokkal!…”

Tény, hogy nem szabad szeretnünk a bűnös hibáit és vétkeit. Ellenben szeretnünk kell az embert, mivel, jóllehet bűnös, továbbra is Isten teremtménye és képmása.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A lelkiismeretvizsgálat a személyes lét egyik legjelentősebb tevékenysége. Általa szembesül ugyanis minden ember tulajdon életének valóságával, és fedezi föl, hogy cselekedetei mennyiben távolodtak el az eszménytől, amit maga elé tűzött.

A rózsafüzér mondása nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával együtt.

A szegénység minden formája kihívás a keresztény szeretet számára.

A Szűzanya minden kegyhelye a béke és a kiengesztelődés helye.

Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi személy nem válhat dolgok, gazdasági rendszerek, a technikai civilizáció, a fogyasztói szemlélet, a könnyű sikerek rabjává. Az ember nem válhat saját, gyakran céltudatosan gerjesztett hajlamai és ösztönei rabjává sem. Ezzel a veszéllyel szemben védekezni kell. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy éljen saját szabadságával, és az igazi értékeket válassza. Ne engedjétek rabságba ejteni magatokat! Ne engedjétek, hogy elcsábítsanak benneteket holmi hamis értékek, féligazságok, csillogó délibábok, amelyektől később kiábrándultan csalódással, sebzetten, sőt talán magatok mögött egy összetört élettel fordultok majd el.

Az Üdvözítő missziója, amelyet az Egyházra bízott, még nagyon messze van beteljesedésétől. Az eljövetele utáni második évezred fordulóján, az egyetemes emberiséget tekintve, ez a küldetés még csak a kezdeténél tart, és ez arra kötelez minket, hogy állítsuk minden erőnket ennek a küldetésnek szolgálatába.

Isten nagyon jól ismeri teremtményeit! Tudja, hogy szeretetének mind nagyobb megnyilvánulása végülis fölébreszti a bűnösben a bűn utálatát.

 

Minden nevelőnek, szülőnek, de lelkipásztornak is szeretnie kell azt, ami a fiatalság lényege.

„Tegyetek meg mindent, amit mond” (Jn 2,5) – ezek a szavak azt jelentik: hallgassátok Fiamat, Jézust, kövessétek útmutatásait és bízzatok Benne. Tanuljatok „Igent”-t mondani Istennek életetek minden helyzetében. Olyan bátorító üzenet ez, amelyre mindannyiunknak szükségünk van. „Tegyetek meg mindent, amit mond”. E szavak által Mária mindenekelőtt saját életének legmélyebb titkát tárta fel előttünk. E szavak mögött ő maga áll. Az ő egész élete valóban egyetlen nagy „Igen” az Úr szavára.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

„A szív bőségéből szól a száj…” (Lk 6,45). Ha szívetek szeretettel teljes, akkor szeretettel fogtok szólani.

A tiszta és alázatos szív láthatja Istent, és ha látjuk Istent, akkor szeretni fogjuk Őt minden emberben.

Az engedelmességben megőrzöm akaratomat. Ez az egyetlen dolog, amit Isten sohasem fog erővel elvenni. Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). A Getsemáni kertben mindennek ellenére még egyszer megismételte: „Legyen meg a Te akaratod” (Lk 22,42) – Atyjának akarata.

Felnőttek! Tanuljatok, imádkozzatok és Krisztus tündöklő fényével világítsatok a fiatalabbaknak!Lássák meg, hogy teljes egészében Isten kezébe helyeztétek magatokat, tehát elfogadtátok mindazt, amit Ő nektek adhat, és megadjátok Neki, amit kér tőletek. Tanulják meg tőletek a készséges, egyszerű és vidám engedelmességet. Értsék meg általatok, hogy mit is jelent a szerelmetes bizalom. Mosolyotok és örömötök mutassa meg nekik, hogy mennyire boldogok vagytok, és hálásak Istennek azért, hogy kiválasztott benneteket, szolgálni Őt az emberek között.

Gabriel arkangyal és az ács Szent József Isten akaratának eszközei voltak a Szűzanya életében. Az angyal üzenetében Isten maga volt az, aki kinyilvánította akaratát teremtményének. „Legyen nekem a Te igéd szerint.” – Mária befogadta Isten igéjét, tehát akaratát: így ő, az egyszerű teremtmény, szolgálóleányból saját Teremtőjének anyjává vált.

Ha mi valóban és egészen Hozzá tartozunk, akkor az Ő rendelkezésére kell állnunk, hogy szabadon szolgálhassunk Neki, hogy bármikor, bármit megtegyünk Neki, engedelmeskedve a fölöttünk állóknak, bárkik legyenek is azok. Elöljáróink lehetnek olyan emberek, akik tetszenek nekünk, és olyanok is, akik nem. Lehetnek rátermettek, jó képességűek vagy épp ellenkezőleg – számunkra ez nem jelent különbséget. Az egyetlen, ami érdekes, hogy meg vagyunk győződve arról: ők számunkra Isten akaratának eszközei, és hogy sohasem hibázunk, amikor engedelmeskedünk.

Ha teljesen Istenre bízzuk, Istennek adjuk át magunkat, ez azt jelenti, hogy mindenben és egészen az Atya rendelkezésére állunk, ahogyan Jézus és Mária. Máriával és Jézussal adjuk magunkat egészen Istennek, mert Isten nekünk adta magát. Mindenben és egészen álljunk rendelkezésére. Nincs mit magyarázni, hozzátenni: innen tudhatjuk meg, mennyit is adtunk magunkból, mennyire él Isten életünkben. Mennyire állunk Isten szolgálatára? Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, mert az hazugság lenne. Mivel Isten magát adta nekünk, álljunk mindig az Ő rendelkezésére.

Isten ajándékokkal halmozott el mindannyiunkat. Kérjünk a Szűzanyától egy utolsó ajándékot: tegye szívünket olyan szelíddé és alázatossá, mint amilyen Fiáé volt. Jézus tőle kapta szívét, benne formálódott.

Jézus Szent Szíve elénk tárja az együttérző és kegyelemteljes szeretet mélységét, magasságát és tágasságát, amelyet Isten sugároz mindannyiunkra.
Isten jelenlétének tudatában töltsük ezt a hónapot. Isten bennünk lakozik és segít minket, hogy fölfedezzük szeretetének ajándékait itt és most, mai világunkban is.

Legyünk gyöngédek egymáshoz és szeressük egymást, mert nem szerethetitek Krisztust, ha nem tudjátok Őt felebarátotokban szeretni. Ahhoz, hogy a szeretet igaz legyen, áldozatokat kell hozni. Legyetek erősek a bűnbánatban, az elégtételben és minden egyes áldozatban, amely szegénységetekből fakad, és teljesen őszintén mondhatjátok majd: „Isten, Mindenem.”

Minden okunk megvan rá, hogy a világ legboldogabb emberei legyünk. Ehhez azonban Jézushoz kell tartoznunk, hiszen egyedül és csak Ő érdemes szerelmünkre, arra, hogy egészen neki adjuk magunkat. Ha igazán, teljes mélységben Hozzá tartozunk, mindig és mindenkor rendelkezésére kell állnunk: szabad utat kell nyitnunk neki magunkban, hogy akarata szerint éljünk ott, ahol Ő rendeli.

Szeretetteljes, lerombolhatatlan bizalom. Jézus azért jött el, hogy Jóhírt jelentsen a világnak, a szegényeknek – és mégis milyen különös: harminc évet töltött Názáretben egy kicsiny faluban, amely ma is kicsiny. Képzeljétek el, mekkora lehetett akkor! A zsidók is semmibe vették: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46). Talán a Szűzanyában is fölmerült a kérdés, hogy mikor is kezdi el majd Fia a tevékenységét?

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Minden hónap 12-én hozzászólásai

Szólj hozzá

0.039 mp