HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Minden hónap 20-án

A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.

A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.

A keresztény Isten képére van teremtve, Isten vérén van megváltva. A keresztény Isten gyermeke, Isten testvére, Isten örököse! A keresztényben kedvét leli a három isteni személy. A keresztény teste a Szentlélek temploma! Íme, ez az, amit a bűn meggyaláz!…

A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.

Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…

Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!

Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.

Ha az embernek nincs hite, akkor vak. Nem ismerheti meg sem az igazságot, sem a jót; csak hamisságot ismerhet meg, mert ködben van, és nincs világossága. Ha volna világossága, jól látná, hogy mindaz, amit szeret, csak a semmibe foszlik.

Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.

Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…

Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!

Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

 

A háborúkért nemcsak azok felelősek, akik azokat közvetlenül kirobbantják, hanem azok is, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a háborúkat megakadályozzák.

A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.

A modern racionalizmus nem viseli el a misztériumot. Nem fogadja el az ember, a férfi és a nő misztériumát, s azt sem akarja elismerni, hogy az ember teljes igazságát Jézus Krisztus nyilatkoztatja ki. Különösen nem tűri az Efezusi levél által hirdetett „nagy misztériumot”, és gyökerében támadja azt.

Aki megbocsát, és aki bocsánatot nyer, egy alapvető közös ponton találkozik egymással; ez a pont az ember méltósága.

Amikor a lelkiismeret a „lélek világos szeme” (vö. Mt 6,22-23) „a jót rossznak és a rosszat jónak” (Iz 5,20) mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.

Az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes önmagával szemben követelményeket támasztani.

Az Isteni Gondviselés nagy ajándéka volt, hogy ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet számára kiváló államférfit adott. Rátermettségét és bölcsességét felismerte Szilveszter pápa, amikor koronát adományozott neki. A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak tekintette. Korának körülményei között mindig a rábízott közösség javát kereste.

„Effata, nyílj meg” (Mk 7,34) A szó, melyet Jézus a süketnéma meggyógyításakor mondott, ma felénk hangzik el; megindító szó, mély, szimbolikus jelentéssel, s arra hív, hogy nyíljunk meg a meghallásra és a tanúságtételre. Krisztus megnyitja az embert Isten és önmaga megismerésére. Az igazság számára nyitja meg Ő, aki az Igazság (vö. Jn 14,6), belülről érintve meg, és így belülről gyógyítja meg minden képességét.

Krisztus szent ügyének szolgái! Az Egyház sorsa nagymértékben tőletek függ azokon a területeken, amelyeket lelkipásztori gondjaitokra bíztak. Ez megköveteli tőletek, hogy mélységesen tudatosítsátok magatokban, milyen hatalmas küldetést kaptatok, és feltétlenül igyekezzetek megfelelni annak minden helyzetben.

Semmi akadálya annak, hogy az imádkozók a rózsafüzért megfelelő szimbolikus és gyakorlati elemekkel egészítsék ki, amelyek elősegítik a megértését és megbecsülését.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

A Szűzanya iránti szeretetet csak imádkozva tanulhatjuk meg. De mindenekelőtt való az öröm, amelyet megpróbáltunk szétárasztani az egész világon. Szeretve, ahogyan Jézus szeretett mindannyiunkat, ahogyan szerette Édesanyját és a mi Édesanyánkat, ahogyan bennünket szeretett és szegényeit. A Szűzanya az Egyház anyja és édesanyánk: tisztasága, szegénysége, engedelmessége. Próbáljátok teljes egészében befogadni a Szűzanyát életetekbe és otthonotokba.

Amikor a keresztre nézünk, megláthatjuk és megérthetjük, mennyire szeretett Ő minket. Nézzétek az Oltáriszentséget és megértitek, mennyire szeret minket most. Vizsgáljátok meg, hogy az elmúlt évben elszakított-e valaki, vagy valami az Ő szeretetétől? Ő nem fog kényszeríteni bennünket. Éppen mert szeret, sohasem kényszerít. Ő ajánlkozik: így szabadon választhatunk. Szabadon vissza is utasíthatjuk.

Amikor Isten először hívott bennünket magához, szüleink és barátaink által, Ő már előkészített minket. Hírnökökként küldte el a szegényeket, hogy tudtunkra adja: minket választott.

„De hát egyedül nekem kell megcsinálnom ezt? Megint csak nekem kell elvégeznem ezt a megalázó munkát?” – Megeshet. Annak ellenére, hogy akarnátok, mégis megtörténhet. Nem megtagadnotok kell érzelmeiteket, hanem fölajánlani azokat. Ebben áll az áldozat. Ez a kereszt, amelyet át kell ölelnünk.

Higgyetek Benne, bízzatok Benne vakon és teljes bizalommal, egyszerűen azért, mert Ő Jézus.

Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.

Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen”, de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.

Jézusnak lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól: miért választott így Jézus? Azért, hogy könnyűvé tegye számunkra is a szegénységet. Nemcsak könyvekből, hanem a valóságban kell megismernünk Őt. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a szegényeket, meg kell ismernünk, miben áll a szegénység.

József és Mária (és Jézus, aki Mária méhében volt) hegyeken és völgyeken át hidegben, fáradtságot nem kímélve és minden kényelmet nélkülözve szamárháton mentek… Hova is? Csupán egy császári parancsnak engedelmeskedtek. Egy császárnak, aki gőgösségében tudni akarta, hogy pontosan hány alattvalója van. És mi gyakran akkor sem engedelmeskedünk, ha ésszerűbb parancsot kapunk csupán azért, mert az engedelmesség egy kis fáradtságba kerül.

Kitérők nélkül adjátok át magatokat mindenben Istennek, és az Ő dicsőségéért kövessétek az Ő akaratát. Készséges, egyszerű és vidám engedelmességünk tanúskodik majd hitünkről. Isten szereti azt, aki örömmel ad, és még inkább szereti, aki engedelmességből ad. Úgy kell engedelmeskednünk, ahogyan Krisztus engedelmeskedett. Ő a halálig engedelmes volt, a kereszthalálig. Engedelmeskedni teljes szívvel és lélekkel, ahogyan Jézus: „Engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51)

Vegyük a fáradtságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké válnunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, hanem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak – „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – nemcsak világosságként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Minden hónap 20-án hozzászólásai

Szólj hozzá

0.021 mp