HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

Minden hónap 6-án

A bűn a jó Isten hóhéra, a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük!… Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.

A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)

A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.

Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.

Amikor imádkozunk, nyissuk fel szívünket Istennek, mint hal a kopoltyúját, amikor nagy hullám közeledik.

Egy szent mondotta, hogy mi Isten- hordozók vagyunk. Ez színigaz, de nincs hozzá elég hitünk. Nem értjük meg saját méltóságunkat. Amikor elmegyünk az áldoztatóasztaltól, olyan szerencsében részesülünk, mintha a napkeleti bölcsek magukkal vihették volna a kis Jézust.

Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.

Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

A bűnös vágy által az ember birtokba akar venni egy másik emberi lényt.

A rosszat tiltó erkölcsi törvények előtt nincsenek kiváltságok és kivételek senki számára. Legyen valaki a világ ura vagy az utolsó „nyomorult” a földön, nincs különbség: az erkölcsi követelmények előtt valamennyien teljesen egyenlők vagyunk.

Az anya elfogad és magában hordoz egy másik embert, módot ad neki arra, hogy benne növekedjék, teret ad neki, tiszteli a maga másságában. Így a nő fölfogja és tanítja, hogy az emberi kapcsolatok akkor hitelesek, ha megnyílnak a másik személy elfogadására, akit elismer és szeret, nem egészségéért, szépségéért, értelmességéért, erejéért, hasznosságáért, hanem személy voltából fakadó méltóságáért. Ez az alapvető többlet, amit az Egyház és az emberiség a nőktől elvár.

Az az ember, aki hisz a teremtmények alapvető jóságában, meg tudja fejteni a természet összes titkait.

Az Egyház életének jelen szakasza elsősorban tudatos, mély hitet követel, s feladataink tudatos vállalását

Az embernek semmi másra nincs olyan nagy szüksége, mint Isten irgalmasságára – erre a könyörülő, együtt érző szeretetre, amely emberi gyengeségünkből Isten szentségének végtelen magaslatai felé emel bennünket.

Korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan- arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék „látniuk” is Őt.

Krisztus arcára szegezni tekintetünket, fölismerni a misztériumot emberségének mindennapos és fájdalmas útján, s végül meglátni az isteni ragyogást, amely véglegesen az Atya jobbján megdicsőült Föltámadottban nyilvánul meg – ez Krisztus minden tanítványának feladatat, tehát a miénk is.

Krisztus irgalmas, de egyszersmind hajthatatlan. Néven nevezi a jót és a rosszat, egyesség és megalkuvás nélkül, de mindig kész a bocsánatra.

Ma Krisztus kifejezetten azt kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát a „házatokba”, fogadjátok Őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok Tőle az odahallgatás készségét, azt az alázatos és nagylelkű magatartást, amely annyira jellemző volt Rá, aki elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki anyai szolgálatával, mindaddig nevel és formál, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Az alázat és az ima is egy szellemből és egy nyelvből fakad: Isten titkából. Mert Isten nagy és mély titokban él.

Az élet csodálatos szépség;
Az élet megvalósítandó álom;
Az élet játék, amit játszani kell;
Az élet fájdalom, amit le kell győzni;
Az élet dal, hogy daloljuk;
Az élet kaland, mellyel szembeszállunk…
Végül hozzáteszem: Az élet élet, amelyet meg kell menteni.

Biztos vagyok abban, hogy Jézus szeret engem? És abban, hogy én szerem Őt? Ez a meggyőződés olyan, mint a napsugár, amely a fatörzsön át fölszívja a nedvet és kivirágoztatja a bimbókat. Ez a meggyőződés a szikla, amelyre lelki és szellemi életünknek épülnie kell. Hogyan juthatunk erre a meggyőződésre? Ismernünk kell Jézust, szeretnünk kell Jézust, szolgálnunk kell Jézust. Az imádságon, az elmélkedésen át ismerjük meg Őt – és a hétköznapi kötelességeken keresztül.

Elsősorban akkor leszünk szentek, ha megszabadítjuk szívünket a tisztátalanságtól és önzéstől. Így leszünk képesek arra, hogy szeressük Jézust, és hogy jelenlétét megéljük életünkben. Másodsorban minden hamisságtól, veszélyes olvasmánytól meg kell szabadítani szellemünket – még ha csak kíváncsiságból is vennénk kézbe. Óvakodnunk kell a meggondolatlan ítéletektől. Így megengedjük Jézusnak, hogy közöttünk lakozzék. Végül harmadsorban, sohasem támadhatunk magunk és mások ellen: sohasem lehetünk tisztátalanok testben és lélekben.

Emlékezzetek rá: a tiszta szív meglátja Istent. Kérem az Urat, hogy mindnyájan emlékezzetek erre, és meggyőződéssel gyakoroljátok minden nap, hogy semmi se szakíthasson el benneteket Krisztus szeretetétől. Ez a meggyőződés bizonnyal nagy szentséghez vezet. És ha szentek lesztek, imává alakíthatjátok munkátokat. A szentség gyümölcse, hogy – bár a világban élünk – meg tudunk maradni szemlélődőnek.

Így vagy úgy, de ezen a világon mindenkinek engedelmeskednie kell valakinek. Miért van annyi szétesett család? Mert a feleség nem fogadja el, hogy engedelmeskednie kell férjének, és a férj sem fogadja el, hogy engedelmeskednie kell asszonyának. A munkavállalók azért engedelmeskednek, mert rá vannak szorítva, különben oda a munkahelyük. Az engedelmesség nem tréfa, hanem áldozat: mi Jézus szeretetéért tesszük.

Jézus hűséges és személyes barátságán keresztül gyöngéd és szerető benső kapcsolat születik és él közöttünk. Ő személyes barátságra törekszik, abban van jelen. Nem kell semmit sem magyarázni: minden itt van, csak be kell fogadni, föl kell fogni elmélyülve, csendbe térten, elmélkedve. Az Oltáriszentségben van az erő, és ez köt össze. Ha ezt megértjük, életünk gyökeresen megváltozik… És az örökkévalóságot fogjuk hirdetni.

Kármel Kis Virága azt mondta: „Én labdácska szeretnék lenni a Kis Jézus kezében: egy labda, amit Ő elhajít vagy szétvág, hogy megnézze, mi van benne. Uram, én ez a labda szeretnék lenni.” Így egyszerű. Mi viszont engedetlenségünkkel mindent összekuszálunk és túlbonyolítunk.

Krisztus barátságát adja egész életünkre. Hűséges és személyre szóló barátságot. Társai leszünk a gyöngédségben és szeretetben. Ő adja nekünk az egész életen át tartó barátságot. A hosszú, hűséges és személyes barátságot. Pontosan ezt. Szeretete határtalan.

Személyes tapasztalatom alapján mondhatom Nektek, hogy ahányszor csak engedelmeskedtem, mindig nagy béke, és óriási áldások szálltak reám. Mindig nagyon komolyan vegyétek az engedelmességet. Az engedelmesség a javatokra szolgál.

Tegyetek úgy, hogy családotokba megérkezhessen a mi Urunk, és veletek együtt lélegezhessen. Jézus megígérte, hogy szívébe vési azok nevét, akik Szent Szívének tiszteletét terjesztik a világon. Jézus nem csap be bennünket: nevünk be van írva az Ő szívébe.

Teréz Anya szeretete áldást és imát küld mindannyiótoknak. Gyógyuljatok és szentelődjetek meg az imán keresztül, amely szelíd és alázatos szívből fakad. Mert az alázatos szív meg is tisztul egyben. Kérjük Jézustól a kegyelmet, hogy szentek lehessünk, miképpen Ő maga szent volt. Kegyelmet, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket. Úgy tudjuk legjobban kimutatni Isten iránt érzett hálánkat, ha határozottan fölajánljuk magunkat a lélekben és szellemben való növekedésre a kölcsönös szeretet és a szegények iránti szeretet által.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Minden hónap 6-án hozzászólásai

Szólj hozzá

0.023 mp