HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

 

SZABÓ PÁL TIVADAR: Magyar Bűnbánat


Bocsáss meg nekünk, Urunk!

Hajdani szépségükben meggyalázott, megcsonkított, lemoshatatlan festékkel összefröcskölt szobrainkért, műemlékeinkért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Keresztül-kasul firkált házfalainkért, piszkos lépcsőházainkért, megrongált liftjeinkért, a teleszemetelt utcákért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A széthasogatott ülésű, ronccsá lett, takarítatlan vonat-, villamos-, és metrókocsijainkért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Az utcán lépten-nyomon látható, pornográfiát és erőszakot terjesztő könyvekért, folyóiratokért, képeslapokért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A segítségért könyörgő utcai koldusok mellett közömbös, elfordított fejjel elmenőkért
bocsáss meg nekünk, Urunk!

 

Azért, hogy a trágár beszéd szinte mindennapi szóhasználatunk részévé vált, utcán, intézményekben, családban egyaránt,
bocsáss meg nekünk, Urunk!

 


Hogy mindebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük, könyörülő Istenünk,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A felületes ügyintézőkért, a közömbösökért, a lelkiismeretlenekért, a munkájukért felelősséget nem vállaló mesteremberekért. A rendőrökért és katonákért, akik elfelejtik, hogy nem elnyomásra, hanem mások szolgálatára, védelmére kapták megbízásukat,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A papokért, akik elhanyagolják legfőbb feladatukat, hogy az ember- testvéreket Istenhez vezessék,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Mindazokért, akik nem teljesítik kötelességüket, akik csak azt nézik, hogy nekik mi a jó, de a másik emberrel nem törődnek,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Azokért, akik nemhogy nem segítenek máson, hanem ahol lehet, nehézséget, bajt, bánatot okoznak másoknak,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Azokért a könyvekért, írásokért, színdarabokért, filmekért, amelyek megingatják az Istenben, a vallásban, a jóban való hitet, amelyek támadnak Téged és egyházadat, vagy pornográfiát terjesztenek, agressziót, félelmet, pesszimizmust keltenek,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A gyermekeik jó nevelését elmulasztó, a gyermek szellemi, lelki fejlődésével nem törődő szülők miatt, akik azt hiszik, veréssel vagy pénzzel, ajándékokkal minden megoldható,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Azokért a gyermekekért, akik otthon soha nem hallanak Rólad, legfeljebb káromkodás, szitok formájában, és akiket soha nem visznek el házadba, a templomba,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Azokért a gyermekeinkért, fiataljainkért, akiknek nem tudtunk és nem tudunk igazi eszményeket, valódi értékeket felmutatni, továbbadni,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A testivel együtt lelki szüzességüket és a világ meghódítására szolgáló energiáikat is elvesztett serdülőinkért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Az egyre növekvő fiatalkori iszákosság, narkózis és öngyilkosságok miatt
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A gyermek- és ifjúkori bűnözés egyre emelkedő száma miatt
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Hogy mindebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Az öregekért, betegekért, akik kórházi ágyukon hiába várnak látogatót vagy legalább egy bíztató, jó szót,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Hogy sürgősnek látszó napi feladatok miatt gyakran elhagyjuk az igazán fontos dolgokkal, így a Veled és embertársainkkal való foglalkozást, törődést,
bocsáss meg nekünk, Urunk!


A másokat származásukért, vallásukért, meggyőződésükért szidalmazó, gyalázó szavainkért
bocsáss meg nekünk, Urunk!


Hogy mindezekért eddig igazából még nem kértük sem a Te bocsánatodat, sem embertestvéreinkét, könyörülő Istenünk, nagyon kérünk,
bocsáss meg nekünk, Urunk!
Vedd számba gyöngeségünket és a jóra való restségünket! Öntsél belénk erőt, hogy meg tudjunk változni és meg tudjuk változtatni környezetünket, embertársainkat! Kérünk Téged, Istenünk!

Ámen.


Forrás: Keresztyén Nevelés 1997/4
 

SZABÓ PÁL TIVADAR: Magyar Bűnbánat hozzászólásai

Szólj hozzá

0.04 mp